Hallgattam egy interjút, amelyikben egy angol vállalkozónő arról beszélt, hogy az anyukája mindig nagyon sikeres volt abban, amit csinált (saját fogászati klinikája volt rögtön az egyetem után), nagyon sokat dolgozott, az ügyfelei imádták őt és ő is nagyon lelkiismeretesen és jól végezte a munkáját, viszont soha nem kért el ezért annyi pénzt, amennyit ez a szolgáltatás megért. A lánya érezte ezt mindvégig, de azt gondolta, hogy “mi nők ezt így csináljuk”. Érdekes volt nekem az a kifejezés, amit erre használt “I signed up for it“, ami magyarul azt jelenti “feliratkoztam erre”.
Sikeressé vált ő is abban, amit csinált, de állandóan alulértékelte magát, miközben a lelkét is kitette az ügyfelekért. Igaz, hogy szuper sikeres volt, de egyúttal szuper boldogtalan is. Aztán fokozatosan leiratkozott anyukája hírleveléről és teljesen más szabályok szerint kezdte el élni az életét. Most abban coacholja az ügyfeleit, hogyan kérjenek el a munkájukért annyit, amennyit az valóban megér és ő maga is ugyanezt teszi.
Plasztikusan megjelent bennem ennek kapcsán az a kép, hogy valójában tényleg “feliratkozunk a szüleink hírlevelére”, amit nem csak gyerek korunkban küldtek el nekünk, hanem ha máig követünk bizonyos mintákat, amiket tőlük tanultunk, akkor ez azt jelenti, hogy még mindig fel vagyunk iratkozva erre a hírlevélre.
Érdekes fantázia játék volt elképzelni egy ilyen hírlevelet, aminek tartalmát valószínűleg egyik szülő se mondja el nyíltan (mert talán ő maga sem lát rá), de a viselkedésében, döntéseiben benne van. Nagyon tisztán tudom látni, ahogy megérkezik minden héten a postaládámba a hírlevél a szüleimtől, amelyikben le vannak írva a tudnivalók az életről.
A múlt héten csináltattam egy gyakorlatot az egyik kliensemmel, amelyikben arra kértem, hogy egy párnába tegye bele az összes hiedelmét a saját testéről, ami eszébe jut és amit anyukájától tanult. Mit mondott el neked az anyukád szavak nélkül a testéről? Mennyire volt otthon a testében? Mennyire kényeztette azt? Mit csinált vele? Hogyan bánt ezzel a testtel a férfiak közelében? A házasságában? Pontosan meg tudta fogalmazni ezeket a mondatokat. Bennem például az a mondat él, hogy “ne szentelj túl sok figyelmet a testnek”.
Most elképzeltem, hogy mennyi – mennyi hírlevelet olvastam el az évek alatt anyámtól, apámtól, nagyanyáimtól, mennyiszer akartam leiratkozni erről a hírlevélről, de legtöbbször csak addig jutottam el, hogy méltatlankodtam azon, hogy miért küldik el nekem újból és újból?! De itt nem ez a kérdés, hogy ők miért küldik, hanem az, hogy megnyomom-e az “unsubscribe” gombot. Az Unsubscribe pedig azt jelenti, hogy mindegy ők hogyan voltak a testükben, vagy mit csináltak az életküldetésükkel, vagy hogyan bántak az idejükkel, én másként fogom csinálni. Úgy, ahogy nekem jobb.
Te le mersz iratkozni a szüleid hírleveléről?