Egy környezetvédelemmel foglalkozó zárt csoport falán bukkantam rá egy felháborodott megosztásra arról, hogy mekkora pazarlás a szívószálak használata,
amit boldog-boldogtalannak az italába szúrnak a kávézókban, bárokban, éttermekben stb. Részben egyetértek a véleményt nyilvánítóval, mert érzetem szerint az esetek nagy részében funkcionálisan felesleges a szívószál használata. Ebből kifolyólag feltételezem, hogy nem funkcionalitása miatt használjuk a szívószálat. De akkor miért? És honnan jött egyáltalán a ‘szívószálazás’?
A Wikipédia azt mondja a szívószálról, hogy egy
pici pipa, amely lehetővé teszi a folyadék kényelmesebb elfogyasztását.
Itt kezdődik szerintem a szívószál sikersztorija – ha kényelmesebbé, komfortosabbá tesz valamit az emberek számára, ha hozzájárul a pozitív életérzéshez, akkor bizony ez a funkció előtérbe fog kerülni és simán lepipálja a vajon kell-e ez nekem tényleg, vagy nem kérdést. Persze hogy kell, hiszen jól érzem magamat tőle. De ami ennél még érdekesebb, hogy nem a modern kor találmánya! Pedig azt hittem róla.
Az első ismert szívószálat a sumérek(!) készítették és használták sörivásra, akik i.e. 4000 végétől egészen az i.e. 2000 elejéig éltek a mai Irak középső és déli részén. A legrégebbi szívószálat egy i.e. 3000-ből származó sumér sírban találták meg. Ez a szívószál aranyból és lapis lazuliból készült, és az uralkodó réteg használta. A többieknek maradt a nádból készült szívószál. A szívószálak funkciója az volt, hogy megszűrjék az italban lévő szilárd üledéket. Tehát kényelmesebbé, komfortosabbá tették az életet már akkor is.
Az argentin nép és dél-amerikai szomszédai is használtak maté tea fogyasztásához egy bombilla nevezetű fém eszközt, ami egyrészt szívószálként funkcionált másrészt a tea rostjainak szűréséhez.
Az 1800as években jött divatba a szalmaszálból készült szívószál, ami olcsó volt, viszont az italba való mártáskor megpuhult és módosította az ital ízét is. Marvin C. Stone nevéhez fűződik a papírból készült szívószál feltalálása, aki találmányával megoldotta a szalmából készült szívószálak hátrányait. Bizonyos források szerint Marvin előtt egy Eugen Chapin nevezetű úriember is feltalált hasonlót, az viszont vitathatatlan, hogy Marvin nevéhez fűződik az egyszeri használatos szívószál.
Az első szívószálaknak ugyanolyan kicsi átmérője volt, mint a szalmából készülteknek és ezért kettőt használtak, hogy könnyebben lehessen velük felszívni az italt.
Arra is szolgáltak, hogy az italban lévő nagyobb darabokat (pl. a citrom magot) kiszűrjék. Két darab szívószál használata valószínűleg ebből az időből maradt fenn. Ma már viszont az elég nagy átmérőjüknek hála kellő kényelmet biztosít egy szívószál is. Joseph Friedman volt a következő úriember, aki hozzáadott a kényelmünkhöz azzal, hogy kifejlesztette a hajlítható szívószálat, miután látta, hogy a lánya mennyire szenved a merev papír szívószállal turmix ivás közben. Ezek a hajlítható szívószálak ezután elterjedtek a kórházakban is, mert a betegek fekve is tudtak inni velük.
A szívószálak egyszeri használatának a környezetre gyakorolt hatásáról külön nem fogok írni, mert az szerintem teljesen világos. Ugandában ezt úgy próbálják ellensúlyozni, hogy a használt szívószálakból megtisztítás után használati tárgyakat gyártanak. A széleskörben elterjedt műanyag szívószálakon kívül (amik nyilván a legolcsóbbak) léteznek számos más alternatívák is: szívószálak üvegből, fémből, bambuszból, bioműanyagból, vagy papírból.
Szóval az, hogy a szívószálnak elég hosszú múltja van és ettől erősen gyökerezik a kultúrában világossá vált számomra. 5000 év, az 5000 év, bárhogyan is nézem. Otthon soha semmit nem iszok szívószállal, de egy étteremben, bárban, kávézóban rendszeresen, mivel egyrészt adnak az italhoz, másrészt meg valahogy ettől ‘kulturáltabbnak’ és nőiesebbnek érzem magamat. Az egyik kedvenc filmemben az Őrült, dilis, szerelemben a macsó főhős a következőt mondja egy lepukkant, férfiasságát elveszített apukának, aki éppen egy koktélt iszik szívószállal: “Vedd már ki azt a szívószálat, légy szíves! Olyan mintha egy minidákót szopogatnál!” És tényleg! Csak itt tűnik fel igazán az, ami tudat alatt bement a rendszerembe, de tudatosan elsőre nem. Jacob, a nagydumás, macsó, akárkitmegszerzek pasi széles pohárból iszik whiskey-nek tűnő italt, jéggel, szívószál nélkül. Cal, a férfiasságát elveszített apuka keskeny pohárból issza a lila italt, vékony fekete szívószállal. Eddig nem tudatosítottam, hogy valóban nőknek áll jobban a szívószál, férfi szájában, hát …. feminim jellegű. Találtam is egy cikket a neten: Az igazi férfiak nem használnak szívószálat (Real Man don’t Use Straws). A nők szájában viszont nagyon is szexi, kihívó, nőiességet sugárzó, elegáns. Vajon hogyan értékelné Katalin hercegnét a média, ha ugyanezt koktélt szívószál nélkül inná?
Az alábbi kép pedig kifejezetten a szexuális töltetre helyezi a hangsúlyt. Szerintem nagyon sikeresen. Nem tudom milyen érzéseket ébreszt a férfiakban, de bennem mint nőben azt, hogy ‘ezért a nőért biztos megvesznek a férfiak’. Magabiztosságot sugároz, hatalmat, elszántságot, céltudatosságot. Sokan akarják ezeket a minőségeket az életükbe, mert úgy érzik, nincs elég belőlük.
Nem tudom, hogy a sumérek mit gondoltak a szívószálakról, hogy a férfiak úgy érezték-e, mintha minidákót szopogatnának és hogy a nők egyáltalán szájukba vették-e. Az érzékelhető számomra, hogy a szívószálak nagyon hasznosak a fekvő betegek ellátásában. Az, hogy a többieknek miért van ilyen erős kötődésük hozzájuk, még csak részben derült ki számomra azok menték, amiket leírtam. Ezek után eggyel tudatosabb vagyok arra, hogy egy szívószálba kapaszkodok a nőiességem keresése közben. Oda szeretnék eljutni, hogy ez fölött ne törjek pálcát, hanem tudjak együttérezni.
Érdekes volt megtudni azt is, hogy miközben pálcát török a gyártók fölött is, hogy csak ontják és ontják a piacra a szívószálakat, ők sem ülnek tétlenül.
A Primaplast vezérigazgatója John Sidanta, aki az egyik piacvezető szívószál gyártó cégét vezeti azt nyilatkozta egy 2018as interjúban, hogy 15 éve (!) kísérleteznek olyan szívószál gyártásával, amely kevésbé terhelné a környezetet, de ugyanakkor megfizethető is lenne és rendelkezne a műanyag szívószál tulajdonságaival. Mert ha ezek nem teljesülnek, akkor nyilván nem is tudnák eladni őket. Sidanta tisztában van a negatív hatással, de egyszerűen még nincs megfizethető jobb megoldás. Ugyanúgy van ez mint az elhárító mechanizmusokkal a pszichében. Amíg nincs jobb megoldás helyettük, biztos nem rakjuk le őket.