Nem akarom, hogy nekem is úgy fájjon, mint neked. Nem akarok szenvedni, nem akarom átélni azt, amit rajtad láttam. Nem akarom érezni azokat a korlátokat, amiket körülötted érzékeltem. Nem akarom, hogy engem is börtönbe zárjon a betegség, aminek a lakatjához elveszett a kulcs.
És a nem akarásból megszületik bennem egy elhatározás, hogy én más leszek, én másképp fogom csinálni, én bölcsebb leszek nálad, én többet fogok tudni, többet tanulok majd erről, megtalálom az orvosságot a fájdalomra, okulok a hibáidból és nem követem el őket újra.
De tényleg a fájdalomtól félek? …… a tehetetlenségtől. Hogy valami történik a szemem láttára és én nem tehetek semmit sem, mintha nem is az én életem része lenne, pedig határozottan annak érzem. Mit csináltam rosszul? Mit kellene még máshogy tennem? Miben kellene még jobbnak lennem? Végtelennek tűnik ez az igyekezet.
Én mit teszek azért, hogy megszerezzem a szeretetet? Figyelmet adok, ráérzek, hogy mi kell a másiknak és cserébe figyelmet kapok tőle. Kitalálom… rájövök… ráérzek… olyannál válok, hogy jól érezze magát velem. Járna a szeretet akkor is, ha nem tennék érte semmit sem, ha nem olyan lennék, amilyennek látni szeretnél? Nem vagyok benne biztos.
Milyen lenne csak szimplán szembenézni a fájdalmaddal? Nem akarni megváltoztatni, nem akarni elvenni tőled, nem akarni megszüntetni, csak elfogadni, hogy van. Úgy érzem, hogy veled együtt egy rész belőlem is meghal, ha te elmész. Én is így fogok feküdni? Én is ezt fogom érezni? Én is szenvedni fogok? Félek.
Köntösbe öltöztetem ezt a félelmet. Más úton haladok mint te tetted, de úgy tűnik a tűzkeresztségen nekem is át kell esnem, mert a fájdalom megjelenik. Nem kímél meg, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne kerüljek az útjába. Mit akar? Mit nem értettem meg? Mit üzen?
Talán csak annyit, hogy nem kell semmit sem megértenem, csak éreznem. Valami bennem fáj, mert elfelejtettem, hogy nem kell megjavulnom, mert nem romoltam el soha sem. Nem kell jobbnak lennem, mert soha nem voltam rossz. Nem kell kiérdemelnem a szeretet, mert az körülöttem VAN. Nem kell megfelelnem az elvárásnak, mert már most is elég vagyok.