Tegnap részt vettem egy olyan szülinapon, ahol az ünnepeltet először életemben láttam és pár alap információn kívül fogalmam sem volt arról, hogy kicsoda- micsoda ő valójában. Igazat megvalva a társaság nagy részét egyáltalán nem ismertem, de ez végül nem bizonyult hátránynak, ugyanis azt érzem, hogy pont ott voltam és pont azokkal az emberekkel, akikkel aznap este lennem kellett. A sors gyönyörű játéka, hogy egy olyan embertől hallottam a számomra legfontosabb információt, akinek a pólójára a “DON’T BELIEVE EVERYTHING YOU THINK” volt ráírva (Ne higgy el mindent, amit gondolsz.). Meg sem kellett volna szólalnia, már eleve a póló felirata sokat mondó volt… 🙂
Ma reggel megnéztem egy TED videót, aminek a címe: THIS IS WHAT ENDURING LOVE LOOKS LIKE (Így néz ki a tartós szerelem). Két fotóriporter fotókat készített két teljesen különböző helyzetben. A helyszín Las Vegas volt, az első helyzet egy Valentin napi rapid randi est volt a másik pedig az öregek otthona. A skála egyik végén voltak az első találkozások egy randi alkalmával a másik végén pedig az együtt megöregedés. De mi van a kettő között? Hát erre voltak kíváncsiak ők is. Számít milyen érzések vannak az elején? Számít, hogy nagy szerelemnek indul a kapcsolat vagy egy ártatlan találkozásnak? Számít milyenek voltak a találkozás körülményei? A végkövetkeztetés az volt, hogy nem. Ezek mind nem számítanak, csak az számít, ami az együtt töltött idő alatt történik, a szürke hétköznapok, amik a filmekben látott HAPPY END után következnek.
Na de mi van akkor, ha nincs is “happy end”? Ha nincs a nagy “te vagy életem egyetlen szerelme őrület”? Ha nincs a mágikus egymásra kattanás már az első pillanatban? Ha nincs a szerelem első látásra? Sőt, második vagy harmadik látásra sem? Racionálisan tudom, hogy ez mind nem számít, de valahol a mélyben meg voltam győződve arról, hogy ez bizony baj, rossz előjel… Az igaz szerelemről az első pillanatban éreznem kellene, hogy Ő az. Összetéveszthetetlenül! Hiszen csak megismerem a mitologikus másik felemet! Azzal képes voltam kibékülni, hogy nem lovon fog megjelenni (bár azért beismerem, hogy titkon bíztam benne, hogy csak az izgalom kedvéért pontosan így fog történni), viszont azt nem gondoltam végig, hogy mi történne a következő pillanatban? Felültetne maga mögé és ellovagolnánk a Budapesti forgalomban valahová? Basszus! Próbáltál már felülni lóhátra létra nélkül? Egyáltalán nem romantikus dolog, ha az embernek nincs gyakorlata benne. És nagyon valószínű, hogy pár pillanaton belül egy óriási rakás lókakival az udvaron is kezdeni kellene valamit. Hát ez az….. ezek pont azok a szürke hétköznapok, a lókakik, amikkel kezdeni kell valamit a “happy end” után.
Na de vissza a szülinapra. A “Don’t believe everything you think” srác elmesélte, hogy pár hete elment egy workshopra, ahol találkozott egy nagyon szimpatikus lánnyal. Azonnal felfedeztek közös érdeklődési pontokat, jó volt beszélgetni és a lány ráadásnak még csinos is volt. Aztán anélkül, hogy megbeszélték volna, összefutottak az egyik fesztiválon (micsoda egybeesés!) és ha ez még nem lett volna elég, a srác vaktában levert sátráról kiderült, hogy közvetlenül a lány sátra mellett van. Ez már milyen!? Én egyből azt gondoltam volna, hogy ezek egyszerűen olyan JELEK, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni! Egymásra vannak hangolva, az élet is azt akarja, hogy ők ketten valamit kezdjenek egymással. De a srác nem dőlt be az Univerzumnak. Azt mondta, hogy már volt pár ilyen “sorsszerű” szerelme, akikért kilépett a már meglévő kapcsolatból, de hogy akármekkora volt is az egymásra találás az első pillanatban, ez nem mentesítette őket a hangos “anyázástól” pár héttel később. Kifejtette azt is, hogy ezt a “nagy szerelem” illúzióját ő maga állítja valószínűleg elő, hiszen, ha hiszünk abban, hogy igazából minden információ hozzáférhető számunkra, csak nem vagyunk rá tudatosak, akkor ő valószínűleg pontosan tudta -tudat alatt, hogy hol van a lány sátra és oda állította fel a sajátját is. Ilyen szemszögből eddig nem gondoltam bele egyáltalán a helyzetbe! Elő lehet állítani a nagy szerelmet, a sorsszerű egybeesésekkel meg mindennel??? Ez egy teljesen új világot nyitott meg előttem és elgondolkodtatott sok mindenen.
Legfőképp azon, hogy éppen van az életemben egy kapcsolat, ami egyáltalán nem egy óriási tüzijáték kellős közepette érkezett, ahogy én azt elvártam volna. Nem volt szerelem első látásra, sőt másodikra és harmadikra sem, ahogy írtam a bejegyzés elején. Nem volt bennem az Ő AZ bizonyossága, nem borította el az agyamat “a boldogságomhoz MINDENKÉPPEN ő kell” érzés és nem építettem azonnal fel fejben egy külön világot, amelyikben én az ő oldalán élem az életemet egészen az ítélet napig.
Belementem a kapcsolódásba. Nem azért, mert vonzott volna a találkozásunk első pillanatától, hanem azért, mert elkezdett valami vonzani majdnem két év ismeretség után. Ennek ellenére kelletek a mentális mentőhálók, hogy ne akarjak azonnal homlokegyenest visszarohanni Szlovákiába – “Majd meglátjuk mi lesz ebből. Definiálatlan kapcsolatban vagyunk. Nem is vagyunk igazából együtt, csak lógunk.” és ilyen hasonlóak. Versenyt hirdettünk ki, hogy melyikünk fog előbb kihátrálni a helyzetből és elmeséltem neki az általam legsúlyosabbnak megítélt vétkeimet, amiket valaha férfiak ellen elkövettem. Magam sem tudom, hogy ezt minek szántam. El akartam rettenteni magamtól? Azt akartam, hogy tudja a legsötétebb dolgokat és akkor már nem érheti meglepetés? Aztán fokozatosan kezdett rámtörni az agybajaim egész repertoárja, amik fájdalmasan ismerősek voltak az előző kapcsolataimból. Menekülni akartam….. voltak pillanatok, amikor egyszerűen nem találtam az érzéseimet irányába, néztem a szemébe és olyan volt, mintha soha sem találkoztunk volna, mintha egy teljesen idegen ember lenne számomra. Nem hogy a nulláról kellett indítanunk, simán belecsúsztam a mínusz tartományba. Mit keresek én itt? Miért csinálom ezt? Ki volt az, aki rábólintott erre az egészre és feljött a lakására? Félelmetes…. tiszta 50 első randi (megvan ez a film?).
Ez alatt a röpke pár hét alatt, amit kapcsolódásban töltöttünk már muszáj volt ősöket állítanom magam mögé (akiket egy babzsák személyesített meg), hogy kapcsolódni tudjak a saját biztonságomhoz, már ült velem a konyhában éjjel kettőkör miközben én meredten bámultam a padlót és éppen újraéltem a tizenéves énem érzelmi hullámait. Rávetítettem apámat és képtelen voltam megkülönböztetni a két személyt egymástól, éreztem magamat az anyja projekciójának, el akartam csábítani egy másik férfit, csak hogy bebizonyítsam neki, hogy én SZABAD vagyok és nem tartozom neki magyarázattal, belevetítettem az összes férfit, akikkel valaha dolgom volt és haragudtam rá azokért a sérelmekért, amik azoktól a férfiaktól értek engem. Logikus… ő mint férfi megszemélyesítette az összes többi férfit és azt akartam, hogy bűnhődjön. Aztán másnap felkeltem és az ásványvizes üvegemen megláttam egy L. Hay gondolatot: “Megbocsátok, szabaddá válok.” Az Univerzum üzenete? Igen, de az üveget én vettem meg, bár egészen addig a reggelig nem is láttam rajta a feliratot. Valamiért mégis vonzott és pont ezt választottam…
Oldottam már terápiás közegben mindenféle párkapcsolati elakadásokat, de az igazság az, hogy ott az ember eszközöket kap, nem megoldásokat. A való életben fel fogja ütni a fejét az a bizonyos szörny. A különbség számomra az, hogy most már a szörny nem nyel le engem elevenen, hanem tudunk egymással beszélgetni vagy tudom hagyni, hogy a másik fél velem legyen a helyzetben és ne akarjak elmenekülni a szörnyem hátán... Eddig egyszer sem menekültem el, mert azt éreztem, hogy a szemembe néző kék szempár nem ijed meg a szörnyem láttán, nem hátrál, nem hibáztat engem, csak kíváncsi, hogy ez meg milyen jószág 🙂 És ezt a készséget ő is az önismereti útján fejlesztette ki.
A nagy happy endre vágytam és most rá kellett jönnöm, hogy sokkalta érdekesebbek és élettelibbek a szürke hétköznapok, amikbe belefér az örömök mellé a lókaki is. Végül is a szürke is egy szín. Pontosan ugyanolyan mint a rózsaszín 🙂
RÁADÁS
A szürke szín jelentése:
Az elhatárolódás, az egyedüllét, szabadság, titkolózás vágyára utal. Az önként vállalt magányosság színe. A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti. A szürke szín inspirálja az alkotó szellemű embereket. A szürke a kompromisszum színe, mert a fehér és a fekete között van. Habár a szürke színű térség monoton hatású is lehet, ezért a semleges felületek jó hátteret biztosítanak azoknak a tárgyaknak, amelyeket szeretnénk kihangsúlyozni.
Ennek fényében mindjárt más ránézni a szürke hétköznapokra…. 🙂 Tökéletes háttérként szolgálnak valaminek, ami ki akar hangsúlyozódni és csak rajtunk múlik, hogy a megjelent dologtól melankóliába esünk, vagy inspirálódunk általuk!