Megcsaltam

Ebben a cikkben megosztok egy kiinduló helyzetet, és ennek a helyzetnek a “rendberakását” szolgáló mondatokat. Nagyon sok helyzet ugyanis azért marad feldolgozatlan bennünk, mert nem hangzanak el azok a mondatok, amik tisztáznák. Ezeket utólag is ki lehet mondani anélkül, hogy az életünkben jelen lenne az a személy, akinek szóltak volna. A lélek számára nagyon fontos, hogy egyszerűen létjogosultságot kapjon az “ami van”. Különböző módjai léteznek ennek a rendezésnek, az egyik ezek közül az, ha elképzeljük, ahogy ezek a mondatok elhangzanak a szánkból, vagy annak az érintett személyektől.

A hölgy párkapcsolati nehézségekkel érkezett, amelyekben központi helyet foglalt el a “megcsalva lenni” kérdéskör és az ehhez kapcsolódó érzések. A beszélgetés során felmerült egy korábbi kapcsolatából származó emlék, amelyben ő volt a megcsaló fél. Kiderült, hogy ezen azóta sem tette túl magát, bár eltelt azóta több mint tíz év, és ő is valamint ex-partnere azóta új kapcsolatokban éltek.

Ahogy ő visszaemlékszik a történtekre: az egyetem második éve után úgy döntött, hogy a nyárra elmegy dolgozni Spanyolországba. A barátjával abban az időben két éve voltak együtt, mindketten egymásnak életük első szerelmei voltak. A fiú is azon a nyáron munkát vállalt, de ő nem szeretett volna külföldre utazni. A lány nagyon nehezen viselte, hogy alig tudták tartani a kapcsolatot a kintléte alatt. A fiú vagy fáradtságra panaszkodott, ami igaz volt, mert nehéz fizikai munkát végzet, vagy pedig arra, hogy túl költséges lenne telefonálni külföldre, ami szintén igaz volt. Az is nehezítette a helyzetet a lány számára, hogy akárhányszor indulása előtt felhozta félelmét és szomorúságát azzal kapcsolatban, hogy ilyen hosszú időre lesznek egymás nélkül a fiú elintézte azzal, hogy “majd visszajössz, nem mész el örökre“. Ennek csalódottságát és annak hiányát, hogy a kapcsolatot sem sikerült tartaniuk “bepótolta” az újonnan szerzett barátokkal és élményekkel és végül meg is csalta a fiút. A megcsalás bevallása után szakítottak, majd újból összejöttek, de érzete szerint ez a “skarlát betű” rajta maradt és igazából azóta is hibáztatta magát, hogy így reagált a helyzetre és hogy elárulta a kapcsolatukat.

A következő mondatok voltak azok, amik abban a helyzetben nem hangzottak el, de a lélek számára fontosak lettek volna. Ezek által tudta a hölgy a jelenben feldolgozni azt, ami akkor történt, és befejezni azt a történetet, ami azóta is befejezetlenül keringett benne:

A fiú:

• Félek, hogy megcsalsz valakivel Spanyolországban.
• Félek a távolságtól kettőnk között.
• Félek a nyártól, amit egyedül kell eltöltenem nélküled, pedig annyi mindent csinálhattunk volna közösen!
• Úgy érzem nem mondhatom, hogy ne menj, mégis örülnék, ha maradnál. Nehéz elengedni téged.
• Nehéz, hogy a Spanyolországi nyaradról egyedül döntöttél és nekem nem volt igazából beleszólásom. Megértem, hogy ez a te életed, és nem akartalak volna meggátolni abban, hogy elmenj, csak szerettem volna, ha beszélünk erről. Vágytam volna, hogy megkérdezd tőlem, nekem milyen az, hogy negyed évre elmész Spanyolországba.
• Félelmetes azoknak az emlékeknek és élményeknek a sokasága, amiket nélkülem élsz ott meg. Ezért nehéz tartani veled a kapcsolatot, mert nehéz szembesülni azzal, hogy mindezeket nélkülem éled meg.
• Az én életemet és magamat is unalmasnak és érdektelennek érzem elképzelve a külföldi új barátaidat és élményeidet. Félek, hogy nem vagyok neked elég jó.
• Úgy érzem bizonyos szempontból elhagytál.
• Megértem, hogy másik férfi karjában kerested azt, amit a kapcsolatunktól nem kaptál meg.
• Sajnálom, hogy a fájdalmam nem engedte, hogy lássam, amire szükséged lett volna és hogy nem tudtam kérni, amire nekem lett volna szükségem.
• Mindketten megágyaztunk ennek a megcsalásnak, ami az én felelősségem, azt elviszem, ami a te felelősséged ebben, azt pedig meghagyom neked.

A lány:

• Úgy éreztem lemondtál rólam, amikor elmentem.
• Úgy éreztem nem számítok neked, ha ilyen könnyedén azt tudod mondani, hogy “majd visszajössz” és közben nem látom rajtad a szomorúság egy pici jelét sem.
• Hiába vártam a hívásod a nyáron vagy az e-mailjeid, nem sikerült tartanunk a kapcsolatot és ez fájt. Szörnyen hiányoztál, szörnyen hiányzott az otthoni ismerős környezet, szörnyen hiányzott mindaz, amiből kimaradtam.
• Szerettem volna érezni, hogy fontos vagyok neked azáltal, hogy írsz nekem minimum hetente egyszer egy emailt, és azáltal, hogy elmondod hiányzok neked és hogy vágysz arra, hogy veled legyek.
• Hiányzott, hogy nem mondtad ki azt a mondatot, hogy szívesen töltötted volna velem a nyarat.
• Hiányzott, hogy lássam megérint téged a távozásom és a távollétem.
• Megértem a fájdalmadat, amiért ilyen hidegen “elhagytalak” és egyszemélyben eldöntöttem, hogy megyek.
• Sajnálom, hogy nem vettem figyelembe az érzéseidet és a köztünk lévő kapcsolatot, hogy nem kezeltem elég érzékenyen azt a hatást, amit okoztam a döntésemmel, és hogy mielőtt rábólintottam meg sem fordult a fejemben, hogy ezt veled megbeszéljem.
• Sajnálom, hogy elárultam a kiutazásommal és utána a megcsalással a szövetségünket.