Hát kérem szépen, megfigyeltem és most leírom neked, hogyan kell aktívan csinálni a címben leírt életérzést, hogy biztos legyen az eredmény. Úgy érzem, hogy mesteri szintre fejlesztettem magamban ennek a tudását és most itt az ideje elárulni a titkos receptet. Eddig „tudattalanul” oktattam ezt a környezetemnek, azzal ahogy viselkedtem, gondoltam most tudatos szintre emelem és nyíltan elkezdem oktatni és ezután jöjjön, aminek jönnie kell….
Először is meg kell alapoznod az egész rendszert azzal, hogy szinte mindenért magadat okolod. A viselkedésedet, gondolataidat, érzéseidet és persze a tökéletlenségedet. Nem, még a globális felmelegedés ténye sem kerülheti el ezt a számotvetést. Igen, még azért is te vagy a felelős, mert ha kevesebbet járnál autóval, többet bicikliznél vagy gyalogolnál és nem lenne hűtőd, ami folyamatosan fogyasztja az áramot, akkor hozzájárulhatnál a saját kis részeddel ahhoz, hogy a föld ne a veszte felé rohanjon.
Ha megvan ez az alap hangulat, akkor már nagyon könnyű erre felfűzni az összes többit, ami éppen szembe jön. Például reggel megkérdi tőled a párod, hogy van-e még abból a kásából, amit te éppen kanalászol. A kásából nincs több, mert csak magadnak főztél, de a millió válasz reakcióból, ami erre a helyzetre létezne válaszd azt, amelyikben a lehető legrosszabbul érezheted magadat. Az egész helyzetet értelmezd a saját önzőségednek és egoista hajlamodnak, hogy még arra sem voltál képes felébredés után, hogy két embernek főzzél kását és ne csak magadnak. És ebből logikusan következtesd ki, hogy ha „még erre sem voltál képes”, akkor hogy fognak megvalósulni az életedben ennél bonyolultabb dolgok?
Majd lépj ki az ajtón (de ha ez nem volt programban, akkor otthon is lehet nyugodtan folytatni) és bármi szembejön veled, annak keresd meg azt az aspektusát, amelyikben a lehető legrosszabb színben láthatod magadat és újból elmondhatod, hogy hogyan vagy képtelen az életben JÓL megcsinálni bármit is. A „jó” alatt mindig képzeld el azt, amit a szüleid, a tanáraid, rokonaid, szomszédaid és úgy általában „az emberek” elvárnának tőled. Az „emberek” alatt lehetőség szerint képzelj el mindig szuper személyiségeket, akik sohasem hibáznak, vagy ha hibáznak is, az sem az ő hibájuk, és ha véletlenül tényleg az ő hibájuk lenne, akkor találj egy magyarázatot, hogy az hogyan volt mégis a te hibád és nekik már nem maradt más, csak a hibázás, ha már egyszer így sarokba szorítottad őket a hibát provokáló viselkedéseddel. Összehasonlítva magadat ezekkel a szuperszemélyiségekkel mindig lesz elegendő üzemanyagod arra, hogy kevesebbnek, ügyetlenebbnek, az életre teljesen képtelennek lásd magadat.
Egy nagyon fontos eleme annak, hogy még szarabbul érezd magadat az, hogy kezd el fejben sorolni mindazokat a dolgokat, amiket meg kellene csinálnod, hogy elfogadjanak téged „az emberek”, hogy szeressenek, elismerjenek és felnézzenek rád, de persze te ezeket a dolgokat nem csinálod (csak felírtad magadnak a szinte végtelenbe kiterjedő listádra), mert ugyebár képtelen vagy az életre. Tehát fókuszálj nagyon erősen és egyhegyűen erre a listára és mantraként sorold, hogy mi az, amit félben hagytál, vagy ami nem úgy sikerült, ahogy eltervezted. Minden egyes pontnál azért biztonság kedvéért mond el, hogy „na, ezt sem voltam képes megcsinálni”, hogy atom-biztos legyen a kívánt hatás.
És most így az év végén kapóra jönnek a karácsony és szilveszter, amikre a készülődés tökéletes táptalaja annak, hogy fenntartsd a szorgalmasan felépített állapotot. A karácsony tényét hagyd figyelmen kívül a lehető legtovább, mert ha túl korán elkezdesz rá gondolni, hangolódni és készülődni, akkor fennáll a veszélye, hogy időben minden elkészül! Ezt még véletlenül se kockáztasd meg, mert felborulna az egész rendszer! A lehető legtovább hagyd figyelmen kívül az ünnepeket , ideális a harmadik ádventi vasárnapig minimum kitartani, majd csak ezután kezdeni el egyáltalán GONDOLKODNI azon, hogy kinek-mit-hol vegyél karácsonyra. Persze a varázsmondatot ne felejtsd el mondani: „Még arra is képtelen vagyok, hogy a szeretteimnek ajándékot vegyek.” Jó, ha sokszor elismétled a „nem tudom, mi az aminek örülne, biztos nem fog tetszeni neki, amit veszek, biztos majd csak udvariasságból fog mosolyogni, biztos, kiakad azon, hogy az én általam vett ajándék meg sem közelíti azt, amit ő vett nekem…” és fantáziád szerint variáld ezeket. Ne feledd, mindig azt az aspektust meglátni, amelyikben a lehető legképtelenebb emberi lénynek láthatod magadat. Persze, ha elég kitartó voltál, akkor utolsó pillanatban fogod akarni előállítani és megvenni az összes ajándékot, kitalálni a karácsonyi menüt, meg azt, hogy mikor és hogyan díszítsük fel a fát, ami remek lehetőséget fog teremteni arra, hogy halálos idegeskedésben és folyamatos ön-basztatásban töltsd el a karácsonyig fennmaradó napokat. Ami ugyebár a cél, szóval a végén megveregetheted a válladat, hogy ezt legalább jól csináltad….