Amíg nem kezdtem el tanulni az Integrál akadémián ebben az évben szeptember végén, fogalmam sem volt arról, hogy ki az a Stanislav Grof. Még csak azt sem tudtam, hogy létezik. Aztán szinte szenzációs hírként felbukkant az az információ, hogy Grof Budapestre jön. Nem értettem, hogy ez miért olyan nagy dolog, de érzékeltem, hogy nagy tisztelet és elismerés övezi a személyét. Az előadása az Anahita Jóga és Szellemi központban volt ugyanolyan “szűk” családias légkörben mint Bence Buddhizmusról szóló előadása. Teljesen “tiszta lap”-ként akartam elmenni az előadásra. Nem akartam tudni, hogy mire jött rá, mit alkotott meg, mi az, amiért az emberek ennyire sokra tartják őt. Egyszerűen csak kíváncsi voltam és gondoltam, ha megfog a dolog, akkor majd utána olvasok az előadása után. Végül nem tudtam tiszta lap maradni, mert Bence egy héttel az eladás előtt minden nap valamit kiposztolt a Facebook falára Grofról, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Így megtudtam hogy a holotrop légzés, a transzperszonális pszichológia és a nem szokványos tudatállapotok vizsgálata Stan Grof nevéhez fűződnek. Bevezetőnek ennyi…

Szerintem Grof azzal járult hozzá leginkább az emberiség sorsához, hogy különbséget tett a nem szokványos tudat állapotok között és a patológiás állapotok (egyszerűbben betegség) között. Mert attól, hogy én meditáció közben egyesülök a fénnyel és hallom a szférák zenéjét még nem feltétlenül kell a zárt osztályra csukni engem, mert hogy ez egy “nem normális” tudat állapot. Ez eddig nekem még rendben is volt, viszont a drogok által kiváltott állapotokat már én sem tartottam “normálisnak”. Úgy éreztem, hogy azok már elvisznek a valóságból és teljesen összezavarják az amúgy békében létező tudatot. Közben meg a módosult és nem szokványos tudat állapotok végig kísérik az emberiség egész történelmét, elég csak mondjuk a sámánokra gondolni. Hiszen azok is beszélgettek a szellemekkel és a törzs számára ez teljesen normális volt. Na de mikor lett nem normális és patologikus jelenség, hogy az ember képes beszélgetni a szellemekkel? És ez egy nagyon fontos kérdés, ugyanis a hivatalos tudománynak nagyon nagy hatalom van a kezében. Emberek életét változtatja meg azzal, hogy mit kiált ki normálisnak és elfogadhatónak és mit nem. Közben meg a tudományosan alátámasztott hivatalos világnézet csak egy éppen aktuálisan jelen lévő megegyezés a tudományos körökben! Az nem az abszolút igazság, csak a tudomány jelenlegi állása! Az orvosnak (ebben az esetben a pszichiáternek) óriási hatalom van a kezében az első találkozón. Mondhatja azt hogy “Ez az állapot, ami magánál jelentkezett epilepszia” (diagnózis) vagy “Amit megtapasztalt az egy spirituális élmény. Végig kísérem magát ebben és segítek hogy be tudja építeni az életébe.” Az első mondat után szinte biztos, hogy a páciens le-épül a második után valószínűleg fel-épül. Grof munkássága erről a határ keresésről is szól, hogy miként lehet megkülönböztetni a két állapotot egymástól és arról, hogy mennyire káros és mélybe taszító, ha minden, ami eltér a szokványos tudatállapottól egyenesen patologikusnak van kikiáltva.

10805679_10152422663877352_7146172721552813522_nTetszett a Jézusról felhozott példája. Ha Jézus most bepottyanna Budapest utcáira és elkezdené hirdetni, hogy ő Isten fia, akkor valószínűleg a zárt osztályon kötne ki. Vagy ha besétálna egy piacra és felborítaná az árusok asztalait, akkor elvinné a rendőrség. Megjelent egy tudományos cikk arról is, hogy az egyes spirituális állapotoknak mi a hivatalos diagnózisuk. Ezek szerint a buddhista meditáció a mesterséges katatónia állapota, Szent Teréz hisztériás személységzavarban szenvedett, Mohamed a látomásai végett epilepsziában… Be kell ismernem, hogy egész eddig én is az “inkvizícióhoz” tartoztam. Amikor a suliban néztük a szúfi szertartásokat, vagy a Kába kő körül hajlongó és keringő muszlimokat, esetleg a filmet az ayahuasca hatásairól hát én is azt gondoltam, hogy ez azért nem annyira egészséges. Grof kiszélesítette a világ nézetemet, mert nagy különbség van az között, hogy valaki tejesen összefüggésekben, higgadtan és összeszedetten tud beszámolni arról, hogy mit élt meg egy spirituális állapotban, de “szét van esve” és megijedve, mert nem tudja, hogy mi volt az és az között, amikor valaki arról számol be, hogy a szomszédja alagutat ásott a hűtőjéhez, amin minden éjjel átjön, míg ő alszik és mérget rak az ételébe, mert a szomszéd egy nemzetközi terror csoport tagja, ami célül tűzte ki, hogy megöli őt. A transzperszonális (túl a személyes – mindennapi oldalunkon) állapotokat Grof a TV adásaihoz hasonlította. Rá lehet hangolódni valami másra is, mint az, amit a két szemmemmel látok és valósnak gondolok, mert ezen az egy adáson kívül, még van sok más is….

Grof 1956-ban találkozott a nem szokványos tudatálapotokkal, egy LSD élmény után. Azóta megalkotta a holotróp légzést (vagy transzlégzés), amivel tudatmódosító szerek nélkül is meg lehet élni ugyanazt a hatást. A holotrop állapotban működésbe lép bennünk egy belső radar, ami pontosan megmutatja, hogy mivel van dolgunk, hogy mi az, aminek gyógyulnia kell bennünk. Nem egy orvos találja ezt ki helyettem, hanem a saját öngyógyító intelligenciám ad erre választ. A terapeuta csak egy bába, aki segíti a folyamatot és csak akkor avatkozik bele, ha feltétlenül szükséges. Nekem ez nagyon megnyugtatóan hangzik…

Meglepő volt számomra hallani, hogy a módosult tudatállapotok sok olyan dolgot hoztak létre, amiről azt feltételeztem, hogy “a tiszta tudatból” pattantak ki. Jelen voltak például Steve Jobs Apple csapatában is, a DNS spirál felfedezésekor, az egér feltalálásakor és például az Alien megalkotásánál is. Ja és az se mellékes, hogy a tudat módosító szerek betiltása és betiltva tartása mögött is hatalmi harcok húzódnak meg (és ez most nem “a szomszédom alagutat ásott a konyhámba típusú konspirációs gondolat” volt).

1982086_10152422663982352_8765879926646141361_nAz élet gyönyörű korforgását mutatta nekem Grof mesélése Albert Hoffmanról, arról az emberről, aki 1938-ban elsőként szintetizálta az LSD-t. Tizennyolc évvel később az LSD volt az, ami Grofot letérítette a hivatalos tudomány útjáról és elindította egy “módosult” irányba. 2008-ban, nem sokkal Hoffmann halála előtt Grof nála járt és Hoffmann egy könyvet tartott a kezében. Grof könyve volt az, a Books of the Death (A halottak könyve), amit Hoffman az éjjeli szekrényén tartott és azt mondta, hogy ő ezzel készül a halálra. Hoffmann 102 évesen halt meg és számomra gyönyörű volt hallani ezt a történetet, hogy először Hoffmann indította útjára Grofot, majd Grof Hoffmant egy másik útra és hogy ebben az LSD is szerepet kapott, az a dolog, amit én mélységesen elítéltem eddig magamban. Kultúra hatása? A tudomány hatása? Nem tudom….

Az előadás közben felmerült egy kérdés is, hogy miért van az, hogy bizonyos embereknek spirituális élmény a tudatmódosító szerek használata a másikat meg teljesen leépíti. Erre Grofnak az volt a válasza, hogy nem mindegy milyen tudat állapotban van az, aki használja ezeket a szereket és a körülmények sem elhanyagolhatóak. Az sem mindegy, hogy utána mi történik ezekkel az élményekkel, mennyire vannak beépítve az egyénbe vagy mennyire kerül rájuk a “betegség” címkéje. Valószínűsítem, hogy ezért fontos Grof munkássága, hogy elkülönítette egymástól a “beteg” és a spirituális állapotokat.

Tetszett a záró gondolata is, hogy “a transzcendenciára való vágyunk, sokkalta erősebb mint a szexuális vágy bennünk.” Na, ezt nem tudom, hogy biztosan így van-e, azt viszont egy jelentős elmozdulásnak éltem meg, hogy kinyitottam magamat más “TV csatornák” felé is. Jöhetnek…

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0