Épp a napokban tudatosult bennem, hogy ismét hadilábon állok az önismerettel és valami nagyon kisiklott a mederből, mert már megint fel akarom rúgni az egész mindenséget – nem kell több csoport, legszívesebben azokat is félbehagynám, amikben aktívan benne vagyok, nem kell több egyéni terápia, és úgy egyáltalán minden önismereti fórum teljesen felesleges és káros. Ha józan paraszti ésszel ránézek erre a belső érzésre, azért feltűnik, hogy nagyon fekete-fehér. Ami eddig jó volt és hasznos, az hirtelen haszontalanná, sőt egyenesen károssá vált. Ennyire hasított kép biztosan nem reális. Ettől függetlenül lakmusz papírként szolgál és figyelmeztető jelként, hogy valami kibillent az egyensúlyából, például az, hogy mennyire szigorúan ítélem meg magamat, és mennyi darab kínzó eszközt használok éppen most a teljesítményem javításához. Mert bár nagyon nagy híve vagyok a teljesítmény kreatív ösztönzésének, és a megengedésnek, elfogadásnak, hajlamos vagyok egyáltalán nem így működni, és ehelyett lesújtó belső monológokat tartani magamnak a haszontalanságomról és életképtelenségemről. Ennek a belső üzemmódnak igazi játszótere az önismereti pálya, ami felett teljesen át tudja venni az uralmat, ha éppen nem figyelek oda egy pillanatra. Ilyenkor minden önismereti folyamat, minden visszajelző kör, minden megosztás mögött csak azt kezdem el látni és érzékelni, hogy éppen most MEGINT teljesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy mennyire szar vagyok, hogy semmit sem fejlődtem, hogy még mindig nem ott tartok, ahol tartanom kellene, és hogy életképtelenségem révén soha sem fogok ott tartani, ahol tartanom kellene. Na és ezek között a körülmények között várom el magamtól, hogy megnyugodjak és ellazuljak, majd ha ez nem történik meg, akkor odavágok még egyet az ostorral, hátha az segít… Egyébként segít. Mert végkimerültségben, tényleg el szoktam lazulni. Szóval megint ez az önostorozós kínzó kamra epizód van aktívan az előtérben és erre ügyesen használom az önismereti fórumokat. Érdekes, hogy pont ma jött szembe Oravecz Andi képzése, amiben ugyanezt vetette fel.

“ÖNGYŰLÖLET ÚTJÁN NEM VÁLHATUNK ÖNMAGUNK SZERETHETŐ VÁLTOZATÁVÁ.”
(Lori Deschene)

Ez az én tapasztalatom is. Az önjavítás, “önfejlesztés” zászlaja alatt legtöbbször öngyűlöletet találok a klienseimnél, és a legtöbben még csak nem is tudatosak erre. Arra kondicionálódtunk, hogy mély önelutasításból és ellenállásból próbáljunk meg hathatós változást elérni. Ez pedig nem működik. Ami működik, az a kíváncsiság, a felfedezés, a találkozás, a kapcsolódás, a megismerés, a türelem, és az elkötelezettség önmagunk iránt.”
(Oravecz Andrea, https://www.facebook.com/andrea.oravecz.5/posts/10156440717273007)

Úgy tűnik, hogy ismét az öngyűlölet útján próbálok kimagasló változásokat elérni az életemben, mert persze, ami VAN az semmiképpen sem jó és már eleve itt történik a kisiklás, hogy még abban sem lehet megnyugodni, ami van, mert állandóan menekülni kell előre (a jövőbe), vagy hátrafelé (a múltba). Azt figyeltem valamelyik nap, hogy mi az, amitől a jelen ennyire tarthatatlan? Mindig találok valami elemet az életemben, ami félelmet ébreszt és ez a félelem lendít ki egyik vagy másik irányba. A félelem érzésének tarthatatlansága és az, hogy nincs mibe belekapaszkodni, nincs biztonságos talaj a láb alatt, nincs egy nagyobb erőhöz való kapcsolódás, ami átfogná az egész képet és átszőne mindent, kialakítva egy biztonságos hálót okozza az állandó nyugtalanság és menekülés érzését. Tegnap hallottam, hogy a jógiknak elég pár óra alvás, mert a tudatuknak nem kell éjjel feldolgozni mindazt a nehezet, ami napközben történik. Ők ugyanis azzal a világszemlélettel élnek, hogy nem történnek velük rossz dolgok, mert mindennek megvan a maga oka és nem kell kiborulni az eseményeken. Annyira tág tudatállapotban vannak, hogy benne tudnak maradni a jelenben és nem kell menekülő üzemmódban lenni, amit aztán éjjel fel kellene dolgozni és visszatölteni az aksit, hogy másnap újból lehessen menekülni az élet elől.

Fotó: Herbály Judit

Azt a feladatot adtam ki tehát magam számára, hogy reggel 5 percet hálával gondoljak arra, amit eddig elértem, megcsináltam, túléltem. Mert enélkül, nem fogok tudni megnyugodni, az biztos.


Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0