Hogyan tud egy rövid távú memória zavarral küzdő lény tökéletes megoldásokat találni minden helyzetben? Hát úgy, hogy pont a memória kiesések az alap pillér, amire építve születnek a megoldások. Elfelejt mindent és „tiszta fejjel” tud nekikezdeni a probléma megoldásának, anélkül hogy emlékezne előző kudarcokra, sikerekre, a félelmeire, elvárásaira és marad csak a tiszta ITT- és MOST-ra koncentráló tudat. Tiszta zen 🙂
A tegnapi mozi filmben többször is feltűnt a zseniális „Szenilla módszer”. A krízis helyzetekben csak egy dolog létezett számára – a megoldandó probléma. Ezután elkezdte címkézni az éppen aktuálisan körülötte előforduló jelenségeket – egy kagyló, az áramlat, halak, hínár. Mintha az aktuálisan rendelkezésre álló eszközök listáját készítette és táplálta volna be az elméjébe. Ezeket az összetevőket addig ismételte (mantrázta) amíg mintegy magától előugrott egy lehetséges megoldás. Nem a már meglévő forgatókönyvek között kutatott az elméjében, hanem az aktuális helyzetre reagált.
A döntéshozó mechanizmusa is zseniális volt. Amikor bekerült egy számára teljesen idegen környezetbe és azt sem tudta merre ússzon, sőt még azt sem tudta biztosan, hogy mit is indult el keresni (mondom, tiszta zen) akkor egyszerűen csak körbenézett és megnézte a lehetséges útvonalakat:
„Jobbra víz…balra hínár… A hínár jobban tetszik. Erre megyek.”
Több évvel ezelőtt James Redfield könyvében, a Mennyei próféciában olvastam ugyanezt. A főhős mindig úgy találta meg a helyes utat, hogy megfigyelte azt, hogy melyik útvonal tetszik neki jobban. Nem racionális indokok, nem térképek, nem eszmefuttatások hosszú sora után döntött. Figyelte, hogy mi az, ami VONZÓ számára, mit lát SZÉPNEK. Úgy hangzik ez számomra, mint tökéletes ráhangolódás a szívre, ami teljesen természetes módon a célba vezet, oda ahová vágyódunk.
Szenilla csak egy valamire emlékezett teljesen tisztán, hogy vannak szülei, akiket nagyon szeret és akiket szeretne megtalálni. Ahogy ő maga mondta, ez részben logikus tény, mindenkinek vannak szülei, ezért ezt nem tudta elfelejteni, viszont a vágy, hogy megtalálja őket nem ebből a logikus tényből következett! A vágy a szívében volt és az hajtotta őt, ez mutatta az utat végig.
A Szenilla módszer tehát végtelenül egyszerű és mégis irtózatosan nehéz kivitelezni. Felejts el mindent a megoldandó problémán kívül. Néz körül és nevezd meg azokat a dolgokat, amik ITT és MOST körbevesznek téged, tehát rendelkezésedre állnak. Hagyd, hogy miután betápláltad őket az agyadba az elméd megtalálja a megoldást és aztán légy elég bátor, hogy merd kivitelezni.
Megoldás mindig létezik, mivel a megoldás is része az ITT és MOSTnak.
A másik nagyon emlékezetes pillanat számomra az volt, amikor Sors, a cetcápa, nem mert átugrani a medencéből az óceánba, mert rossz volt a látása és a medencében minden falnak nekiment. Félt, hogy még nincs kész arra, hogy az óceánban éljen, várta, hogy mikor tanul meg nem nekimenni a falaknak és akkor végre hazatérhet az óceánba.
A szomszéd medencében élő Béni, a beluga delfin, ehhez az eszmefuttatásához nemes egyszerűséggel hozzáfűzte:
„Sors, az óceánban nincsenek falak.”
Persze ez nem azt jelenti, hogy az óceánban nem lehet semminek sem nekimenni, de nem ez volt a legfontosabb mondandója. Béni azt mondta ezzel, hogy nem a legfontosabb dolgot gyakorolja ahhoz, hogy elérje a célját. Az óceánba jutáshoz csak egy jó nagy ugrás kellett és nem az a képessége, hogy ne menjen neki a falaknak. És ha nekimegy továbbra is a falaknak és tárgyaknak, akkor ezt akár az óceánban is művelheti, nem feltétlenül kell egy medencében lenni hozzá.
A jó dolgokat ki kell érdemelni, a jó dolgokért meg kell küzdeni. Ez egy alap hiedelem, miközben sokszor nem kell mást tenni csak ugrani egyet a falakkal körülvett medencéből az óceánba és hinni abban, hogy a megoldások mindig körül vesznek, akár a medencében úszkálunk, akár az óceánban … Neked melyik a Sors-od?