Gondolom nincs is olyan ember, aki ne érezte volna már valaha az életében, hogy legszzívesebben eltűnt volna az Univerzumból és megszűnt volna létezni. Ezt a “legszívesebben eltűnnék” érzést leggyakrabban a szégyen érzete táplálja, de lehet sok más oka is. “Nem vagyok érdekes. Az én mondandóm egyáltalán nem fontos. Nem akarok részt venni a történésekben, én csak megfigyelő vagyok. Nem akarom, hogy lássák a könnyeimet, a hajamat, mert ma éppen bénán áll, a nagy hasamat, a kicsi melleimet, a nem divatos ruhámat, a pattanást a homlokomon…” van ezer millió indok. Léteznek a csendes típusok, akik egyszerűen soha nem akarnak a figyelem középpontjában lenni, alig hallhatóan beszélnek, visszahúzódnak, elbújnak a sarokba és MEGFIGYELIK a többieket és az életet. Sokszor csinálom ezt én is, sokszor szégyellem magamat ezért vagy azért és előfordult már az is, hogy azt kívántam bárcsak eltűnnék teljesen. Felejtse el az Univerzum, hogy én létezek, legyek SEMMI. Szentül meg voltam győződve arról, hogy semminek lenni kevesebb, mint mindennek lenni….

hiding-woman-zukuri-unltd

A legnagyobb meglepetés akkor jött, amikor felismertem az eltűnés és észrevétlenség téveszméjét magamban és megláttam, hogy visszahúzódni mondjuk egy csoportban, ugyanolyan “aggresszív” megnyilvánulás, mint felállni és magamra vonni mindenki figyelmét egy aktív fellépéssel. Mindkettő cselekedet az energiaszerzésről szól. Ha én állok a középpontban, ha mindenki az én hangomat hallja, én mozdulataimat látja, akkor én kapom az egész csoport figyelem energiáját. Ha élvezem, akkor általában nem zavar, viszont éreztem már életemben ellenszenvet olyan emberek iránt, akik magukra vonták a figyelmet. Olyankor gondoltam azt, hogy csendben maradni, észrevétlennek lenni “helyes”, míg harsányan megnyilvánulni “helytelen”. Azt gondoltam, hogy a csendesség egy “szelíd” tulajdonság, hogy a visszahúzódásom jó a többieknek, mert nem zavarom őket a saját energiámmal, a saját dolgaimmal. Sokszor gondoltam azt is, hogy észrevétlen vagyok, hogy szinte nem is létezek a többiek számára, ha csak tágra nyílt szemekkel figyelek és szótlanul ücsörgök és visszahúzódok magamba. Mekkorát tévedtem!!! Ugyanis ebben a fantasztikus magyar kifejezésben pontosan benne van az, ami történik! Ha én visszahúzódok magamba, akkor kintről befelé “húzom” az energiát, energiatölcsért csinálok és pontosan UGYANANNYI figyelem energiát húzok ezáltal magamhoz, mint a középpontban álló harsányan megnyilvánuló társam.

130402_behind_the_mask_by_photoflake-d60r7pf

Ha egy csoportban vagyunk és van valaki, aki “visszahúzódó”, nem létezik hogy egy idő után ne fogalmazódjon meg mindenki fejében a kérdés, hogy vajon vele mi van? A figyelem energia egy idő után automatikusan ez felé az ember felé fordul, akarva-akaratlanul, amit általában egy csoport vezető ügyesen facilitál és megszólítja az illetőt, ha ő magától nem teszi meg és így nyilvánosan is ki van mondva a kérdés, ami mindenki fejében titokban ott van. És mi történik, ha valaki halkan beszél? Majd leesnek a többiek a székről, csak hogy hallják őt. Lehet hogy egy idő után legyintenek és feladják, hogy reménytelen eset az illető, de hosszú ideig annyira koncentrált a figyelem, hogy még egy gombostű leesését is hallani lehet. Óriási figyelem energia ez!!! Óriási figyelem löket! És ez logikus, hiszen az beszél halkan, aki energia hiányos és ha energia hiányos, akkor energia kell neki, amit meg is kap a környezettől, ha halkan beszél.

Ha azt mondom, hogy “el akarok tűnni”, “nem akarom hogy lássanak”, ennek az üzenete valójában az, hogy iszonyatosan szükségem van arra, hogy lássanak engem. Ezt csoporton már egy csomószor éreztem. Sőt, egyszer megcsináltam azt, hogy egy törölközőt a fejemre húztam, hogy a “többiek ne lássanak”. Persze azonnal a figyelem fókuszába kerültem az egész csoportnak. De akkor ezt még nem láttam, akkor meg voltam győződve arról, hogy “tehermentesítem magamtól” a csoportot, hogy kivonom magamat a forgalomból! Igazából nagyon agresszíven magamra vontam MINDENKI figyelmét, pedig az ember azt gondolná, hogy nem tettem semmit ennek érdekében – hiszen meg sem szólaltam, egy hangot nem adtam ki magamból, alig mozdultam, csak észrevétlenül a fejemre húztam egy törölközőt.

black-hole-images

És az, amikor azt kívántam, hogy tűnjek el az Univerzumból? Hogy még csak az energia sem maradjon utánam? Azt gondoltam, hogy könnyítenék ezzel a világon. A nagy fenéket! El tudod képzelni mi történne, ha a világmindenségből eltűnne egy darab? Az egy akkora energia tölcsér lenne, hogy elkezdene magába szippantani szépen lassan mindent, ami körülötte van. Először csak a peremén lévő dolgokat, aztán a többit is! Szóval hiába képzeltem magamat eddig egy pici-kis jelentéktelen résznek, aminek az eltűnését senki sem venné észre, rá kellett jönnöm, hogy igazából pontosan ugyanakkora energia hullámot keltenék, mintha CSAK ÉN látszódnék az Univerzumban és minden szempár rám szegeződne. A két cselekedet teljesen EGYENRANGÚ!

Tudatosítottam, hogy a teljes passzivitás ugyanolyan energianyelő mint a túlzott aktivitás. Ebből kifolyólag a “semmi” pontosan ugyanakkora energiatömeg, mint a “minden”. Egyik megnyilvánulás sem rossz. Mindkettő teljesen rendben van, csak a jövőben már nem fogom “jó”-nak gondolni magamat csak azért, mert nem hallatom a hangomat és teljesen visszahúzódok. Ennek a cselekedetnek nagyon is hangos üzenete van.

Ha valamikor szerettél volna életedben eltűnni vagy láthatatlanná válni, van egy rossz hírem. Nem tudsz és igazából nem is akarsz 🙂 Leg-és leg – és legbelül egy részed tudja, hogy értékes vagy, hogy fontos az, amit magadban hordozol, hogy szép a hangod, amikor megszólalsz, hogy van értelme mindennek, amit csinálsz és ez a részed soha sem fogja hagyni, hogy csak úgy eltűnj….

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0